...csapatmunka

A Fidesz első ciklusos képviselője egy Somogy megyei faluban, Felsőmocsoládon született, harmadik gyermekként. A család már az 1800-as évektől a településen élt, édesapja és nagyapja is ebben a faluban volt igazgató-tanító. Mikor 1956 után a családfőt Kistarcsára vitték, a lánynak a gimnáziumban nem javasolták az egyetemi felvételit, ezért egy budapesti kutatóintézetben kezdett dolgozni.

A hároméves moratórium lejárta után felvették a Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karára, ahol vegyészmérnökként diplomázott, majd állatorvos férjével a királyi, történelmi várost választották új otthonuknak.1968-tól egy évig a székesfehérvári Ikarusban, azóta tavalyi nyugdíjazásáig a Videotonnál dolgozott. Laborvezető mérnökségtől kezdve szinte valamennyi területét végigjárta a gyárnak, végül központi beszerzési, majd belföldi értékesítési és marketing igazgatóként fejezte be a négy évtizedes munkát. Fiukkal hét, majd négy évvel később született kislányával is csupán 11 hónapot maradhatott otthon: a család ugyanis nyakig úszott az adósságban, nem igen volt más választásuk. A már felnőtt gyerekek közül Miklós fogorvos és ma már a hároméves Bendegúz apukája, a több diplomás Rita Amerikában dolgozik. Először férjén keresztül került a politika „bűvkörébe”, akit 1985-ben, amikor már nemcsak népfront-jelöltek indulhattak az országgyűlési választáson, a székesfehérvári 2. országgyűlési választókerület ellenzéki képviselőjévé választották, 1990-1994-ig ugyanitt volt MDF-es országgyűlési képviselő, 1994-tõl 2002-ig székesfehérvári önkormányzati képviselő volt. Jelenleg nyugdíjas, aktívan nem politizál, a Nemzeti Fórum tagja. A politika, ahogy Horváth Miklósné mondja, az életük része: ha felelősségteljesen gondolkodunk, nem a partvonal mellől kritizálunk, mert ha nem veszünk részt benne, utána nem is reklamálhatunk. A szó „magamutogató, szerepelni vágyó” értelmében ugyan nem tartja magát politikusnak, úgy viszont már igen, ha olyan emberről beszélünk, akinek megvan mindenről a véleménye, és ha a cél érdekében kell exponálnia magát, ezért már nem esik nehezére. Azt vallja ma is, mint csapatépítő, az õ szerepe, hogy munkájával az embereket szolgálja, hogy motiválja és mozgósítsa egy közös cél érdekében. Most egyébként pártjának, amelynek már 2007 óta egyik alelnöke, jutott eszébe, próbálja meg képviselőként érvényre juttatni, amit szeretne, hiszen az emberek azért fordulnak el a politikától, mert azt érzik, nincs érdeklődés az ő gondjaikra. És, ahogy Horváth Miklósné vallja, „az akarónak semmi sem nehéz”, csak akarni kell és nincs lehetetlen. Igaz, sok energiát emészt föl, de miért is lennénk a világon, ha nem azért, hogy jobbak legyünk, s jobbá tegyük a világot, segítsünk és felelősséget vállaljunk egymásért. A választások előtt minden lakónál járt, keresi valamennyiük gondjaira a gyógyírt, lépésről lépésre, s ha ebben el tud érni valamit, már megérte. Az ő dolga ugyanis, hogy közvetítse a problémákat, képviselje az érdekeiket, legalább, hogy ne azt érezzék, őket a kutya sem hallgatja meg. Mert nem a hivatkozás a lényeg, hogy mit, miért nem lehet megoldani, hanem az, hogyan lehet.