...csapatmunka

A 42 éves, ügyvédként is dolgozó politikus igazi lokálpatrióta. A városban született, végezte iskoláit, majd az egyetemi évekre sem  hagyta el Székesfehérvárt, akkor kezdődött ingázása a főváros és szülővárosa között.

A budapesti jogi egyetemen, amit summa cum laude végzett el, nem a klasszikus jogi kérdések foglalkoztatták: már akkor egy különleges terület, a gazdálkodói szervezetek, illetve értékpapírjog kötötte le leginkább a figyelmét. Végül, épp szakterülete speciálissága miatt, Budapesten maradt, egy nemzetközi ügyvédi iroda kirendeltségén dolgozott. Itt olyan dolgokkal tudott foglalkozni, amelyekkel akkor szülővárosában még nem igen: vállalatokat vizsgált át, hogy képet adjon azok jogi helyzetéről, állapotáról, hogy a vevők tiszta döntési helyzetbe kerülhessenek. Az ingázással felhagyva végül a jogi átvilágításokat 2004-től már Székesfehérváron, saját ügyvédi irodájában folytatta. Neki még ma is valóságos izgalmat okoz, ha átlátja, megismeri egy-egy cég, vállalkozás múltját, jelenét, munkájának és szemléletének minden részletét, s ezek alapján tud segíteni „rendet tenni”, ami szerinte minden kezdet alapja. Zsolt felesége is fehérvári, ő is itt született, színtiszta jeles tanítói diplomája ellenére azonban férjével együtt úgy döntöttek: ő főállású anyaként otthon marad, hogy a lehető legtöbbet adhassa meg három gyermeküknek, a 16 éves Petra Vandának, a 12 éves Laura Sárának és a most elsős Noel Tamásnak. Bár Zsolt azt mondja: felesége is dolgozik, hiszen ez a munka legalább akkora, ha nem több, mintha szakmájában helyezkedett volna el. De – Zsolt szerint hál’Isten, mindketten a klasszikus, konzervatív családi életben hisznek, így a döntésük közösen született. A képviselő egyébként ma is azt vallja, ez minden közösség alapja, a kulcsa pedig a túlélésnek csakis a közösségek összefogása lehet. 2009-ben, épp imádott szakmája kapcsán került kapcsolatba az önkormányzattal, a város politikusaival: a városvezetés hitelfelvétel és kötvénykibocsátás előtt látni akarta, képet kapni a város gazdálkodásáról. Tudni, amit ő ekkor, szakmai tapasztalata alapján már sejtett, mi okozhatta az adósság felhalmozódását. Ahogy Kovács Zsolt mondja: alapvető szemléletváltást látott, hiszen a város is megértette: az önkormányzati tulajdon egyenértékű a magántulajdonnal, legalább annyira vigyázni kell rá, mintha az ember sajátja lenne. Keményvonalas lokálpatriotizmusa, amit a fővárosi élete csak tovább erősített, itt nyitott fülekre talált, s így vállalta, hogy az önkormányzati választásokon a

Fidesz színeiben elindul, és nyert. Ő ma is, és kampánya során is csak azt mondta: a rendben hisz és elfogadhatatlannak tartja, hogy emberek, főleg idős, egy életet átdolgozó emberek ma féljenek és kiszolgáltatva érezzék magukat. Mindenkit várt és vár, hogy meghallgassa gondját, problémáját, de nem azért, hogy ő mondja meg, mit és hogyan kellene csinálni. Azért, hogy gondolkodjanak közösen, beszélgessenek, és így ráébredjen minden itt élő, hogy együtt kell tenni a város, az emberek védelmében. A közbiztonságért, a jogkövető magatartásért és azért is, hogy a város értékei, intézményei épségben, szépségben megmaradjanak.